A brokkolival szintén érdekes esetem volt. 2 szaporitóládányi brokkolit ültettem, de mikor már láttam hogy kinövik az edényt, úgy döntöttem, tejfölös pohárban folytatják életüket. Igen ám...csak nem gondoltam, hogy ennyi palánta lesz, mi pedig nem tudtunk elfogyasztani elég poharas joghurtot és tejfölt az átültetésig. Igy aztán egy fél tálcányi palánta a kertbe került (palántát nem akartam kidobni, inkább kitettem öket a szabadba tálcástól)...Ez valamikor március végén volt, mert nagy fagyok voltak. Szinte biztosra vettem, hogy a palántáknak annyi. Poharas társaik az ablakban fejlődtek tovább :) No...április közepén rácsodálkoztam, hogy a számüzött brokkolik élnek, virulnak, nem nyúltak meg, erős száruk van, fejlettebb levelük. Se fagy, se szárasság nem pusztittotta el őket. Megsajnáltam a kis palikat, és egy nagy fagyisdobozba ültettem a túlélőket. És itt a történetem lényege, amiből is a kiszoktatás fontosságára akartam rámutatni. A gyümölcsösben szépen elrendezett végső helyükre lettek ültetve az ablakban sütkérezők és a surviverek is. Jelen pillanatban csak a fagyisbödönös palánták élnek, virulnak, köszönik szépen jól érzik magukat. Az ablakban sütkérező társaik egytől egyig kipusztultak. Valahogy olyan ez mintha a francia légióst és Barbiet kidobnák repülőből Guinea fölött, hogy maradjanak talpon és védjék a rakéta bázist :D Barbie nem kapott kiképzést...hm....Bezzeg légiós társa :) Na jó, ez egy kicsit morbid volt :D
Szintén a kiszoktatással kapcsolatban...Azok a cukkini palánták, amig 3 napon keresztül a kertben voltak, hogy szokják a napfényt, megmaradtak. Azok, amik a szobából kerültek a földbe, mind elpusztultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése